Sziasztok!
Nekem jutott az a hihetetlen megtiszteltetés,
hogy összefoglalhatom a villámgyorsan elröppent
két hét eseményeit. Vágjunk is bele!
A csapat magját a játékban már rutinosnak
mondható Anita és Fruzsi alkotják, hozzájuk
csatlakozott a minden jóban szívesen részt vevő
Detti, Bence és az eleinte talán kicsit hezitáló
Nóri. Az első örömmámort követően, hiszen ki ne
örülne 47 pontnak a maximális 50-ből, bizony
gyorsan rádöbbentünk, hogy itt bizony kőkemény
munka vár ránk, de szerencsére sem az
Angyalok, sem Bence nem csüggedtek, hanem
lelkesen ontani kezdték a jobbnál-jobb
ötleteket, igazi brainstorming hangulat
uralkodott. Egy ilyen helyzetben a mentor csak
elégedetten hátradől, hagyja, hogy a csapat
magasan szárnyaljon, csak arra ügyel, hogy ne
lépjék túl a megengedett repülési magasságot.
Szerencsére a lelkesedés továbbra is töretlen.
Ebben a két hétben elsősorban arra törekedtünk,
hogy minél többen megismerjék a csapatot, a
versenyt (hiszen jó marketing nélkül a
legkitűnőbb munka sem ér semmit), amihez
rengeteg segítséget, támogatást kaptunk.
Szeretnénk ezúton is mindenkinek megköszönni,
különösen Böbe néninek és Bence anyukájának!
Az anyaggyűjtés és a képregény készítése
mellett a második hét legfőbb projektje a
mémkészítő verseny kiírása, és a Flashmob
megszervezése volt. De először is közelebb kellett
hoznunk a diákokhoz a témát, hiszen az online
zaklatás, diszkrimináció, rasszizmus a
középiskolás korosztály számára nem a
legkönnyebben emészthető téma, annak ellenére,
hogy mindannyian benne élünk. Bizony, a
probléma kellős közepén. Valószínűleg több millió
ember, felnőttek és gyerekek egyaránt úgy vélik,
hogy az internet a világ legérdekesebb,
leghasznosabb, legfontosabb dolga. Talán a nagy
részük valóban arra használja, amire és
ahogyan kell. Tanulásra, adatgyűjtésre,
szórakozásra, barátkozásra, hogy csak néhányat
említsek a számtalan lehetőség közül. Az
internet világában azonban sokan bátrabbá
válnak, arctalanul, névtelenül, kendőzetlenül
nyilvánítják ki véleményüket, nem törődve
azzal, hogy egy-egy viccesnek, vagy akár
valóban sértőnek szánt poszt, komment mit is
okozhat a másik lelkében, életében. Fiatalok
ezrei (és most lehet, hogy nagyon alábecsültem
ezt a számot) várják idegenektől a megerősítést,
hogy ők valóban vonzóak, szépek, ÉRTÉKESEK.
Kiszolgáltatják magukat, és bizony vannak, akik
ezzel visszaélnek, mert azt hiszik, hogy bármit
megtehetnek. Ebből kiindulva igyekeztünk
körbejárni a témát, hogy számunkra és a
diáktársak számára is mit is jelent a
diszkrimináció, hogyan tapasztalták a saját
vagy akár egy jó barátjuk bőrén. Figyelemfelkelt
ő, gondolatébresztő flashmobunk igazán sikeres
volt, tanárok, diákok és az iskola dolgozói is
pirosba, fehérbe, rózsaszínbe, lilába bújtak,
hogy együtt tiltakozzunk a gyűlölet ellen. Ha csak
egy valaki elgondolkodott a gangon állva vagy a
képeket nézve azon, hogy én mit tehetek a
gyűlölet, az online zaklatás, diszkrimináció,
rasszizmus ellen, már megérte. Ennél azonban
több is történt, egy jó cél érdekében egy-két
pillanatra együtt dobbant a szent-györgyisek
szíve, és mi igazán büszkék lehetünk magunkra,
mert ezt bizony mi szerveztük (Anita, Detti,
Bence, Fruzsi, Nóri, Böbe néni és én).
Köszönöm, hogy a részese lehettem! Hajrá
Bence, hajrá Angyalok!
Zórity Adrienn, a BÉDA Mentora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése